HU
EN

Zalai borvidék

A zalai szőlők az ország egyik legérdekesebb és legpoétikusabb vidékén fekszenek: mindenféle szépséges, szelíd hajlású dombokkal-völgyekkel különös termőtájat, terroir-t képeznek.

A különleges világot különleges természeti környezet jellemzi. Ezen a tájon éppen ezért sosem épült ki olyan klasszikus típusú szőlő-monokultúra, mint más szőlőterületeken – a szőlők mindig a délnek futó domboldalak keleti és nyugati lejtőire települtek és fent, a domb-éleken vezető utak mentén sorakoztak hosszú sorban a vakító fehérre meszelt archaikus présházak. Az antik Pannónia óta ismert, hogy szőlőtermesztésre is kiválóan alkalmas termőtáj ez (a „terroir”): a talaj, a klíma és a művelési tradíciók együttese hozta létre a vidék borászatát. Sajnos, ahogy a mai bortérképészeti adatokból is látszik, de a szemmel fölfogható valóságból is, a festői szépségű dombokon és völgyekben egyre több a tájba besimuló, felhagyott szőlőskert látványa: a pusztulásnak indult, hajdan-híres présházak egész sora.

Történetisége szerint ez a borvidék ősidők óta a Balatonmelléki borvidékhez tartozott és elsősorban kiváló minőségű fehérborai tették a megyén túl is híressé. A borvidék 1999 óta a Balatonmelléke borvidék nevet viselte, majd 2006 óta ismét Zalai borvidék a neve – a községek elszórtan találhatók a Zalai-dombság („Szalahát”) területén. Jelenleg a borvidék termőterületi nagysága 6079 ha, melyből 4107 ha I. osztályú. A rendelkezésre álló területnek azonban csak egynegyede, 1604 ha tartozik a borvidékhez.

A borvidék klímáját az évi 700-800 mm-es csapadék jelentősen meghatározza, klíma szempontjából a kevéssé szélsőséges területek közé tartozik. A szőlőket a téli fagykárok ritkán sújtják. Fényellátása közepes, 1900-1950 óra átlagban az éves napfénytartam, viszont a terroir maga hűvösebb, átlaghőmérséklete az országos középhőmérsékleténél alacsonyabb. A szőlővidék talaja az egykori Pannon-tenger homokos-agyagos üledékeire épül fel, az üledék fölé vastagabb-vékonyabb lösztakaró települt, melyen agyag-lerakódásos barna erdőtalajok vagy barnaföldek képződtek – a borvidék talajtípusa ezért leggyakrabban a barna erdei talaj és a löszös vályogtalaj.

A Balatonmelléke már a filoxéravész előtt is jelentős fehérszőlőt termelő borvidék volt – meghatározó fajtái ezért a hagyományos fehérszőlő fajták voltak: Lisztes fehér (Zalában: Tótszőlő), Rakszőlő, Szlankamenka, Bakator, Csókaszőlő (Zalában: Cigányszőlő), Fehérboros (Juhfarkú). A gyökértetű vész után Zalaháton is a két vezető fehérszőlő fajta: az Olasz- és Rajnai rizling. Az Olaszrizling még ma is a Zalai borvidék leggyakoribb szőlőfajtája.

A Zalai borvidéken jelenleg hivatalosan ajánlott szőlőfajták jegyzéke: Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Kékfrankos, Királyleányka, Merlot, Olaszrizling, Ottonel muskotály, Pinot noir, Rajnai Rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon blanc, Szürkebarát, Tramini.

A Zalai borvidéken engedélyezett szőlőfajták jegyzéke: Furmint, Hárslevelű, Kékoportó, Kövidinka, Pátria, Zöld veltelini, Zweigelt

A zalai tájat mindig is a szőlők tették híressé és emlékezetessé, a magyar kultúrát minden elemében hordozó tájjá: a történelmi Zala megyében 1860-ban 34 000 borházat és pincét számoltak össze. A táj erre int, ezt is üzeni mindannyiunknak: látogassunk ide, „hallgassuk” meg tanácsait, értsük meg üzenetét!

A Zalai Borvidék Hegyközségi Tanácsa 2008-ban került Nagyradára. A Zalai borvidéken a 2008-as átalakulások miatt a régi 16 hegyközségből jelenleg négy hegyközség működik: Zalaszentgróti Hegyközség (székhelye Zalaszentgrót, területe 555 ha, taglétszáma 1272 fő), Zalakaros Térsége Egyesült Hegyközség (székhelye Nagyrada, területe 329 ha, taglétszáma 811 fő), Nagykanizsai Hegyközség (székhelye Nagykanizsa, területe 330 ha, taglétszáma 2371 fő) és a Kerka- és Muramenti Hegyközség (székhelye Csörnyeföld, területe 391 ha, taglétszáma 1988 fő).